Gondolataim

Home/Gondolataim

Új blog oldal indul…

Azok a cikkek, gondolatok, eszmefuttatások, melyek a  Gondolataim oldalon íródtak eddig,  ezentúl blog formájában jelennek meg a blog.hu oldalon:

http://prevencioscoaching.blog.hu/

Szeretettel várok ott is minden gondolkodni vágyót, hiszen ahhoz, hogy az ember jól legyen, a testi és lelki szint mellett a szelleminek is teret kell adni.

 

 

10 lépés ha inzulinrezisztens vagy

Amikor inzulinrezisztensekkel dolgozom (magam is az vagyok) akkor sokat panaszkodnak, hogy milyen nehéz a helyes étkezés megvalósítása, mert bonyolult, hogy mi az a szénhidrát, annak lassú vagy gyors felszívódása, a számolás vele, vagy az, hogy a napi előre készülődés mekkora energiát vesz ki belőlük, stb, akkor szoktam nekik mesélni arról, hogy annak idején én hogy kezdtem el, hogyan vált teljesen normálissá számomra (a mindennapi táplálkozásom terén) ez az étrend.

board-784365__340

1. lépés: tájékozódás a témában.

Ez a lépés nem úszható meg, mert konkrét ismeretekre kell szert tenni. Ma már az interneten sok minden megtalálható, de hogy abból mi a hiteles, jó információ, azt nehéz eldönteni, de érdemes erre hangsúlyt fektetni. Számomra a Mens Mentis Egészségcentrum volt az az intézmény, ahol a speciális tudás megadta ezt a hitelességet és ahol olyan dietetikus tanácsadás folyt már évekkel ezelőtt is, ami kutatásokra, tapasztalatokra épült és orvosi háttérrel volt bebiztosítva.

Én Zentai Andi dietetikustól kaptam meg a kihagyhatatlan információk átadását, és kaptam reményt arra, hogy van visszaút a két évtizedes túlsúly problémámból, aminek ez az anyagcsere rendellenesség volt a hátterében.

2. lépés: otthoni alapanyagok kiszelektálása

Az oktatásról hazaérve, akkor frissiben lecseréltem minden alapanyagot a konyhában, hogy lecsökkentsem a hibázás lehetőségét. Nem sajnáltam kidobni vagy elajándékozni azokat az otthoni készleteket, ami abszolút nem fogyasztható inzulinrezisztencia esetén, mert nagyon nincsenek jó hatással az inzulintermelődésre. Ilyenek a fehér liszt, fehér cukor, fehér rizs és a belőlük készült termékek, mint kenyér, péksüti, cukrozott ételek, stb.

Nos, nem kis hely szabadult fel a polcokon.

business-1869127__340

3. lépés: új alapanyagok tudatos beszerzése

Ez elég izgalmas rész volt, mert lett ugyan egy listám arról, hogy mit érdemes beszerezni, de nem konkrét márka megjelöléssel, hiszen mindenkinek más az ízlése, mást szokott fogyasztani, így nem is lehet előírni semmit, maximum ajánlásokat adni. Annak idején az én felsorolásom a kategóriákat jelentette: lassú és gyors, „reggelire-tízóraira-ebédre-uzsonnára-vacsorára” való szénhidrát mennyiség és minőség. És igen, ez a rész volt kicsit bonyolult, mert nem étrendeket írtak elő, hanem irányokat kaptam, amin belül a saját kreativitásom szabad teret kapott. De ez a szabad tér felelősséggel is jár, mert gondolkoznom, keresnem, kutatnom nekem kellett.

A tudatosság itt abban állt, hogy megtanultam a címke olvasást, vagyis, hogy az a termék a hangzatos és ígéretes neve ellenére valójában mit is tartalmaz. Hogy hol jött jól ez a tudás és hol értek óriási meglepetések? A kenyereknél. Inzulinrezisztencia esetén nagyon fontos, hogy a liszt nagyobb része teljes kiőrlésű legyen, ami lassan szívódik fel és így nem kényszeríti a szervezetet óriási inzulinlöket termelésére. Nos a kapható pékáruk címkéjét böngészve ért a nagyon is kellemetlen meglepetés, mert a teljes kiőrlésűnek kikiáltott kenyér alig 17%-a volt megfelelő liszttartalmú. Az pedig olyan kevés, hogy nyugodtan maradhattam volna az addig megszokott és szeretett fehér kenyérnél, ami viszont hatása miatt gyorsan kimerítette volna a hasnyálmirigyemet.

De ugye épp ezért nem lehetett azt megvenni és így maradt a keresés, kutatás (kisebb-nagyobb sikerrel), majd később a saját kenyér sütése, de erről majd még lesz szó.

Szóval izgalmas időszak volt, amit önsajnálat helyett megpróbáltam kalandos játéknak felfogni, aminek azért van tétje.

Ezzel azt értem el, hogy minden, ami otthon megtalálható volt, beilleszkedett a követendően előírt étrendembe és már csak arra kellett figyelnem, hogy a mennyiségi előírásokat betartsam.

4. lépés: a megszokott és szeretett étrend inzulinrezisztens baráttá tétele

Szerintem ez a lépés sem hagyható ki, mert ha a változások túl drasztikusak, túl sok mindent érintenek, akkor általában hamar feladjuk az elhatározásunkat. Mivel már eddig is így sok mindenre kellett odafigyelni (mit, mikor, mennyit), így az, hogy most új ételeket, ízeket kezdjek el fogyasztani, már lehet, hogy elkedvetlenített volna. Ezért én azt az egyszerű taktikát vezettem be, hogy végig gondoltam melyek azok az ételek, amelyeket szeretek és változtatás nélkül beilleszthető é fogyasztható az étrendemben. Így kaptam egy olyan listát, amivel igazából észre sem vettem, hogy nekem kicsit másképp kell a táplálkozásomat folytatnom, mint ami normálnak volt kikiáltva, de igazából nem túl egészséges.

Ez volt az ami igazán erőt adott, hiszen csak annyi változás történt, hogy az amúgy is fogyasztott ételeim között más sorrendet állítottam fel, így nem éltem meg elvonásnak, tiltásnak az étkezést, csak annak, hogy jobban végig kell gondolnom, hogy mi való nekem.

5. lépés: receptek átalakítása

Ezután jött a kreatív gondolkodás második időszaka (az első ugye a bevásárló lista összeállítása volt), ami azt jelentette, hogy még mindig maradok a saját étrendemnél, de megtanulom a nem inzulinrezisztens-barát ételeimet azzá tenni.

Hogy mit is jelent ez? Egyszerű volt: azokat az alapanyagokat, amik a receptemben számomra nem ajánlott minőségeket képviseltek, lecseréltem az ajánlottakra. Például ha rántással készítettem egy ételt, akkor az addigi fehér liszt helyett, most durum lisztet kezdtem el használni. Prézlinél teljes kiőrlésűt kerestem, rizses tölteléknél pedig basmati rizst használtam. Mivel nem vagyok édesszájú, így már régóta cukor nélkül iszom a kávét és a teát, a főzésnél pedig nem sok ételhez kell cukor. De megtaláltam ott is azt az alternatívát, ami fogyasztható és nincs mellékíze. (sütésnél jól jött).

kitchen-scale-532651_960_720

6. lépés: kreativitás fejlesztés

Ez igazából két lépés volt, mert egy időben kezdtem el recepteket keresni és tanultam meg sütni. Hogy ezek miket jelentettek konkrétan? Legfőképpen internetes keresgélést, olyan fórumokat, blogokat felkeresést, ahol hasonló cipőben járók voltak megtalálhatóak és cseréltek tapasztalatokat. Egyszerre volt motiváló és inspiráló. Majd elkezdtek olyan szakácskönyvek is megjelenni, amik kifejezetten erre az étrendre épültek és kipróbált recepteket ajánlottak.

A kreativitásom gyakorlati fejlesztése pedig azt jelentette, hogy elmentem olyan kurzusokra a Mandulaliget főzőiskolába, ahol megtanultam a sütés csínját-bínját. Én ebben sose voltam jó és míg a főzés semmi gondot nem okozott, addig bizony a sütés igen. De minden egyes alkalommal a receptek gyakorlatban való elkészítése, olyan sikerélményeket adott, hogy már otthon is elkezdtem kísérletezni.

pen-1751408__340

7. lépés: előre gondolkodás, tervezés, szervezés

Ez szokta kiverni a biztosítékot, erre szoktak nekem a legtöbbet panaszkodni. Én ilyenkor egyszerűen csak annyit kérdezek, hogy egyébként szoktál e vásárolni, vagy csak azért mész most el az áruházba, mert inzulinrezisztens lettél? Vagy egyébként szoktál e ételt rendelni, vagy csak azért rendelsz most, mert inzulinrezisztens lettél? Egyszerű kérdés, de megvilágosító. A kezdeti lépéseket követően (tanulási fázis), nem visz el több energiát, mint egyébként. Ha már megtaláltad a számodra fogyasztható kenyér helyét a sok egyéb között, akkor legközelebb csak odamész és beteszed a kosaradba, ugyanúgy, ahogy a másikat tennéd.

Akkor viszont nehezebb a helyzet, ha egyébként ad hoc életvitelt folytatsz, vagyis, ahogy „esik úgy puffan” és amerre jársz, az ott fellelhető ételek közül válogatsz. Az ma sem könnyű, mert van ugyan teljes kiőrlésű péksüti, de cukros ízesítéssel, vagy cukormentes, de fehér liszttel. Vagy a különböző „mentes” ételek, de gyors felszívódású alapanyagokkal. Vagy egyszerűen a régi protokollt követő cukrosoknak ajánlott ételek, amik fruktózzal vannak édesítve, de valójában még sem jók hatásúak.

Tehát az előre tervezés és szervezés bizony visz el némi időt és energiát, de a gyakorlat tényleg mesterré teszi az embert és a rutin sokat rövidít a szükséges idő és energia ráfordításán.

Mit is jelent ez? Az eddigi felsorolások alapján ugye az otthoni alapanyagok megfelelősége máris megadja azt a lehetőséget, hogy bármihez nyúlok, nem fogok hibázni. Maximum a mennyiségben.

Ha egyszer leülök és írok magamnak egy ajánlási listát önmagamnak, amiben minimum 5 étel szerepel étkezésenként, akkor máris abbahagyhatom a napi szinten való problémázást.

A következő sokat segítő lépés, ha egyszerre több napra való dolgot szerzek be, vagy sütök meg, és így a naponta magammal viendő ételek összecsomagolásánál nem kell még az elkészítéssel is foglalkozni. Egyszerűen kiveszem a hűtőből, leveszem a polcról, kiveszem a sütis dobozból, elveszem a gyümölcsös tálból.

Ezek az előre készülések gyakorlati lépései, de mi van akkor, ha kivételesen nem tudom ezeket megvalósítani? Semmi különös. Bemegyek az éppen utamba eső boltba és először megkeresem azt, ami számomra is fogyasztható. Hidd el sokkal több minden van, mint amit most önsajnálatból magad elé morogsz. Minden közértben van natúr joghurt, sajt, saláta, gyümölcs. Valamit átmenetileg fogok találni. Ha meg nem, akkor sincs baj, mert ha mindent jól csináltam eddig, akkor a szervezetem ezt az egy kilengést tolerálni fogja.

De ez nem jelenti azt, hogy folyamatosan kilenghetek, egyszerűen a következő étkezésnél visszatérek a normál kerékvágásba.

Ugyanez vonatkozik a családi, baráti ebédekre, éttermi étkezésekre is. Törekszem az ajánlásokra figyelni, azok alapján válogatni és csak másodsorban fogyasztok olyat, ami kivételnek számít. A dietetikusok nagyon sok ötlettel tudnak ellátni ilyen esetekre. Tessék bátran kérdezni tőlük!

8. lépés: a bevitt tápanyag minél jobb felhasználása, vagyis a sport

A varázsszó itt a mozgás, ami a rendszeres sétától kezdve, a sport különböző ágait jelenti. Miért is? Az egyik egyszerű és logikus gondolat az, hogy a szénhidrát energiaként funkcionál a szervezet számára, így ha nem használom fel és újra és újra rátöltök még, akkor nem lesz más választása a testemnek, minthogy elraktározza a felhalmozottakat. Amit zsírban fog elrejteni.

A sportolás területén ajánlott olyan szakemberek segítségét kérni, akik tudják, hogy mi fán terem az inzulinrezisztencia, mert a kardió és erősítő edzések kombinálása nagyon is állapot és személy függő, plusz a hirtelen felhasznált energia vércukor leesést produkálhat, amitől rosszul lehetsz. Egy ezen a téren képzett szakember tisztában van ezzel és vele biztonságban elérheted a céljaidat.

piece-161211__340

9. lépés: stresszoldás, tudatosság, lelki munka

Nem kell ezt túlragozni, mert az csak félelmet szül az ezzel való foglalkozással. Mindenki tudja, hogy a stressz nagyon nincs jó hatással a szervezetünkre és az érzelmeinkre. Azt is tudjuk, hogy nem lehet elkerülni a stresszt, mert a világ akkor is forog tovább, ha mi szeretnénk egy kis pihenőt. A megoldás az, ha megtanulom a keletkező stresszes helyzeteket kezelni, ami a kommunikáción át, a konfliktuskezelésig, az önmagam megfelelő képviseletén keresztül nagyon sok mindent jelent. Tanulni pedig nem fáj.

Egy másik aspektusa az inzulinrezisztens életmódnak, hogy bizony meg kell tanulni figyelni önmagunkra, gondoskodni magunkról, kiállni magunkért. Ez tudatosság nélkül nem fog menni, ezt is fejleszteni kell.

De van még egy fontos terület, még hozzá azért, hogy a lehető legjobb eredményeket tudjam elérni az állapot visszafordításában, az elért eredmények stabilitásában. Ez pedig az, hogy a kiváltó okokat felkutassam és megszüntessem. Ez munka egyszerre fizikai szintű és orvosi, dietetikus, edzői közreműködéssel nagyon jól elvégezhető, de a szellemi és lelki rész megdolgozása nélkül vagy nagyon lelassul, vagy meg sem valósul a kívánt eredmény elérése. Ehhez szintén érdemes szakember segítségét igénybe venni, jellemzően olyanokét, akik ezzel a speciális területen dolgoznak.

10. lépés: önreflexió és eredmények értékelése, újratervezés

Minek figyeljek magamra, mire is jó ez? Azért, hogy tisztában legyél azzal, hogy épp hol tartasz, mert ehhez kell mindent igazítanod. Akár autóvezetés közben, amikor az útviszonyoknak megfelelőn kell vezetned, adott lejárónál kell lehajtanod és ha nem figyelsz, bajba kerülhetsz, Többek között erre is jó az önreflexió.

Ezzel együtt jár az is, hogy értékelem azt, amit már eddig megtettem, nem felejtve, hogy még mi áll előttem. Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de nekem az elismerés, a dicséret több motivációt ad, mint a szapulás. Az utóbbitól való félelem csak egy ideig működik, majd jön a beletörődés. Ám az előbbi egyre több energiát, lelkesedést gerjeszt bennem és nagyobb lesz a kitartásom. Ugyanakkor az értékelés konkrét számokat is jelent, amit általában a labor vizsgálatok tudnak megadni, illetve azok orvos általi kiértékelése.

Ha pedig azt tapasztalod, hogy amit eddig csináltál nem olyan eredményeket hoz, vagy nem olyan ütemben, ahogy azt szeretnéd, nos arra van az újratervezés, ahol az eddigiekből okulva, már okosabban, személyre szabottabban találhatod ki a hogyan továbbot. Természetesen itt is érdemes szakemberrel együtt dolgozni, de a „józan paraszti ész” számodra is elérhető, alkalmazható. Sőt alkalmazandó, hiszen nem lehet minden apró-cseprő kérdéssel másokhoz fordulni, nekünk magunknak kell gondolkozni. Ám ha érzékeled a hatékonyság lassulását, akkor itt az idő kérdezni.

A „lelki pillér”-hez tartozik még az is, hogy felkutasd a motivációidat, hogy az új életmódodat folytatni tudd. Ebben pedig biztos, hogy nagyon sok visszahúzó erő fog megakadályozni, kezdve az édesség kívánásától, a környezet, család által támasztott kihívásokig. Ezekre bizony megoldásokat kell keresni, amire már nagyon jó kis módszerek és programok vannak, amit a Prevenciós Coaching részeként ajánlom alkalmazásra, illetve egyéni üléseken foglalkozunk vele.

Nos ha ezt a 10 lépést megteszed, szépen egyesével, vagy mátrixban gondolkodva egyszerre többen, akkor nem tudod elkerülni azt, hogy az állapotodban jelentős jó irányú változás következzen be, amiben már jó néhányunknak van valós tapasztalata.

Ha nekünk sikerült, akkor ez nem lehetetlen, egyszerűen tanulj mások eredményeiből, működéséből és alkalmazd abból azokat, amik szimpatikusak.

A sok kis lépés mindig előrébb visz, ráadásul azokat könnyebb meglépni, mint amikor már ugrani kell. Az azoknak való, akik szeretnek izgulni, de aki nem, annak a fenti 10 lépés könnyen megléphető.

Bodó Andi  tudat-tréner, coach

www.mandulavirag.com

30/9426851

2017-ben is Test-tudat tréning az optimális testsúlyért

Tavaly több hónapon keresztül futott a Test-tudat tréning, ahol nagyon sokan csodálkoztak rá arra az újszerű megközelítésre, hogy ne csak kényszerítsük a testünket az általunk jónak látott dolgokkal, életmóddal, hanem alakítsuk ki vele a kapcsolatot. Enélkül csak szerencse kérdése, hogy meddig tart, amit el tudtunk érni. Nos idén nem lesz olyan sok alkalommal, mint tavaly, hiszen sok más lehetőség lesz arra, hogy elsősorban megelőzd a problémák kialakulását, másodsorban annak működési mechanizmusát megértve helyre tudd állítani az egyensúlyt.
Erre várlak szeretettel február 26-án…

A Test-tudat tréning olyan work-shop, ahol az optimális testsúly elérése felé indulunk. Az a súly ami most rajtad van, az agyadnak optimális, de nem a lelkednek.

De vajon miért gondolja mégis azt az agyad, hogy szükséged van azokra a zsírpárnákra? És miért pont arra a testrészedre pakolja le, ahol most ott díszeleg?

Ennek oka kell, hogy legyen, mert az agy nem ellenünk, hanem értünk dolgozik.

És vajon miért nem egyeztek az agyaddal a vágyott célról? Miért nem “gondoljátok” ugyanazt? És miért “Ő” az erősebb?

Te mennyire kommunikálsz jól vele: szeretettel, konkrétan, pontosan, együttműködően, érthetően, tisztán, stb?

És mennyire figyelsz a válaszaira? Biztos, hogy jól értelmezed azokat?

Vajon te önmagadért dolgozol vagy szabotálod magad? Jól gondoskodsz magadról? Táplálod vagy mérgezed a tested?

És mennyire segíted a munkájában? Adsz elég és megfelelő minőségű táplálékot neki? Figyelsz a kondíciójára? Megadod neki a mozgás örömét?

És hogy állsz a családból öröklött mintákkal, túlsúlyra hajlamosító szokásokkal, működési programokkal? Hatnak még a háttérből, vagy már ránéztél és haladsz a változtatás útján?

Elengedted már a régen történt eseményeket vagy még mindig hatnak rád?

Tudatos vagy vagy csak úgy történik a fejed felett minden? Használod az agyad gondolkodásra is vagy csak ismételgeted mások mintáit?

Ha van olyan pont, ahol van még mit javítanod, akkor ez a work-shop az egyik eszköz lehet az utadon.

Megtanulhatod, hogy másképp nézz arra aki ma vagy és hogy vállald érte a felelősséget, mert akkor újra kapcsolatba kerülsz azokkal a belső erőforrásaiddal, amikkel változtathatsz. Beszélünk az étkezésről, mint tápláló folyamatról, tudatosságról, mint kulcsról ami a szabadsághoz vezető ajtót nyitja, összefüggésekről, ami a múltadból hat még a mai életedre és lehetőségekről, amikkel változtathatsz ezeken.

Legfőképpen, hogy hogyan is jelenik meg mindez a testsúlyodban.

Felismerni – elismerni – dönteni – cselekedni > ehhez te kellesz, a többi pedig jön magától.

Regisztráció: Bodó Andi tudat-tréner, coach, gasztro coach

30/9426851 bodo.andrea kukac gmail pont com

A work-shop időpontja: 2017. február 26. 9-15

Helyszín létszámtól függően:

Mandulavirág Coaching Stúdió > http://www.mandulavirag.com/programok/test-tudat-trening-az-optimalis-testsulyert-2017-ben-is/

Mandulaliget Főzőiskola > http://mandulaliget.com/kapcsolat/

Részvételi díj: 15.000,- Ft/fő

Prevenciós coaching

Régóta mondom azoknak az ügyfeleimnek, akikkel lezártuk a folyamatot, hogy prevenciós jelleggel fél évente, évente érdemes leülni és átnézni, hogy éppen miben is vannak benne és az mennyire egyezik vagy nem egyezik a céljaikkal, hogy még időben tudjanak változtatni.

Nem szoktam konkrét esetekről példálózni (pedig mennyire jó reklám lenne), de most a megelőzés mikéntjének megértése miatt mégis említek egy ilyet.
Sokszor jönnek hozzám párkapcsolati gondokkal, akár azzal, hogy egyedül vannak és nem megy a társra találás, akár azért, mert a kapcsolat nem jól működik, vagy épp nem működik. Hogyan segíthetne egy Prevenciós Coaching ilyenkor?
Nos erre még akkor lenne szükség, amikor nem alakult ki a végleges, visszavonhatatlannak tűnő helyzet.
Tegnap épp azt állapítottuk meg egy ilyen munkában, hogy ha az első jeleknél leültünk volna átbeszélni, hogy vajon mi az ami ebben a helyzetben előállt, mi annak a mozgató rugója – akár az egyik, akár a másik fél esetében – akkor sokkal több lehetőség, megoldás adódhatott volna, hogy ne alakuljon ki később a válság.
Két ember, aki szereti egymást nem feltétlenül illeszkedik jól személyiségében, szokásaiban, értékrendjében. De ettől még szerethetik egymást. Megtanulni ilyenkor, hogy hogyan lehet megnyugtató válaszokat találni, önmagunkért úgy kiállni, hogy a másik azt ne támadásnak élje meg, úgy kommunikálni, hogy az építő jellegű legyen, megérteni a másik beszédjének valós tartalmát és nem félreérteni, stb. Ezek mind olyan dolgok, amikkel nagyon sok konfliktus megelőzhető lenne. És mennyi minden van ég, amit jó lenne előre, idejekorán megérteni, megtanulni, megváltoztatni.
Nos, nagyon szeretném a munkám jó részét a prevencióra fókuszálni, mert hiszem, hogy ez az egyik legfontosabb eleme annak, hogy minél kiteljesedettebb, sikeresebb, boldogabb életet éljünk.
Ezért most meghirdetem a a Prevenciós Coachingot, hogy minél jobban a köztudatba kerüljön ennek jelentősége.
Szeretettel várlak egy rövid folyamatra, ami 1-5 alkalmas ülés, 2-10 órában. Mindez sokkal olcsóbb, mint az amikor krízis helyzetben találkozunk és onnan kell felállni, egy új életet felépíteni.
Ezen felül lesznek még olyan programok, amik úgy mond, “előre tanulási” lehetőséget ad, hogy ha valami váratlan, nehéz helyzet alakul ki az életedben, akkor arra már sokkal felkészültebben tudj reagálni.
Mit gondolsz, szükséged lenne erre?
Akkor csak annyit kell mérlegelned, hogy vannak e jelek arra, ami szerinted nem igazán jó (nem csak párkapcsolatban, hanem bármilyen más életterületen), és ha igen, akkor ennek megértése, megoldása megy e egyedül is, vagy ez már kezd túlnőni rajtad.
Vajon mi a jobb, homokba dugott fejjel várni a véget, vagy tevékenyen részt venni a saját sorsod alakulásában? Tudjuk, hogy az utóbbi a jó, de vajon tudsz e eleget hozzá? Ismered e magad eléggé és ha igen, tényleg jól ismered e? Ismered e az összefüggéseket, a reakciókat, a jól kommunikálás, jó önmegvalósítás, a helyes kompromisszumkötés megoldásait?
Ha a válaszod valamelyikre “nem”, akkor érdemes adott témában szakember segítségét kérni. Ez nem azt jelenti, hogy te valamiben nem vagy jó és ezt szégyellni kellene. Azt jelenti, hogy valamit most kell megtanulnod, kifejlesztened és vagy annyira okos, hogy kihagyod a felesleges körök megfutását.
Nos ebben az esetben, szeretettel várlak!
Bejelentkezés: Bodó Andi tudat-tréner, coach
                           30/9426851
                           bodo.andrea@gmail.com
                           www.bodoandi.com

Felnőttnek lenni…

Ahogy az ételek, úgy a gondolkodás is ki van téve különböző ízfokozóknak, tartósítószereknek és miatt nehéz azt mondani, hogy tisztán, befolyásoltság mentesen gondolkodunk. Ez mindenre igaz, de most elsősorban az életmódról beszélek
Hat rá a média, a család, a munkatársak, de még az is, hogy mit lehet kapni a piacon, boltban, éttermekben.
A média a reklámokkal, azok sokszor ismételt bevésésével, a celebek életmódjának mutogatásával, mintegy kedvcsinálásként, vagy az újságok azon cikkeivel, amit érdekek és ellenérdekek, reklámgyanús fogalmazások keretében adnak át.
A család az újdonságtól való idegenkedéssel és szokások erőltetésével, a beszólásaikkal, megkérdőjelezéseikkel.
A munkahely az időbeosztással, a környezeti adottságokkal (pl elérhető éttermek, büfék, bevásárlási, sportolási lehetőségek), a munkatársak a sokszor csak eljátszott boldogságukkal, az elismerés hiányával vagy épp az olyanért elismerést kapásával, ami nem éppen jó vagy ildomos, de a csordaszellem azzá tette, stb.
A sor bizony folytatódik, mindenki tud hozzá írni még, de ezekben aránylag tudunk felismeréseket tenni, döntéseket hozni.
Amire viszont nagy szükség lenne, de a legkényesebb téma: felvállalni, ha valamiért elakadtunk a gondolkodásban, ha érzelmi zűrzavar keletkezett bennünk, ha betegek lettünk, hogy akkor vajon mit tegyünk. Inkább megszóljuk azokat az embereket, akik elmennek a pszichológushoz, coachoz, spirituális segítőhöz, vagy aki az életvidám emberből egyszer csak befordult magányos farkassá válik, magukra hagyjuk az állandóan panaszkodó barátot, az életkörülményeiben egyre lejjebb csúszó ismerőst.
Pedig annyira fontos ez a téma, hogy már nemzeti szinten is megmutatkozik a hatása: igazán boldogtalan nép vagyunk. A médiában pedig nem a valódi és jó megoldások, minták jelennek meg, hanem a gazdasági érdekek szőtte gondolatformálások. A munkahelyen nem trendi sikertelennek lenni, az életmódban változtatás olyan nehéznek tűnik többek között a családi ellenállás és annak sokrétűsége miatt, hogy inkább marad a mágikus gondolkodás, vagyis az álmodozás, hogy reggel majd úgy ébredek fel, hogy minden jó lesz.
Nem tanulunk meg emberi viszonyokban jól működni, akár illemtan, akár kommunikáció, akár csak jó érzések mentén, de kapni szeretünk, sőt ha kérésünkre nemet mondanak még meg is sértődünk. Vagy túlzásba visszük az önfeláldozást, majd amikor kifacsart rongyként eldobnak, beleroppanunk.
Ezernyi módon lehet látni, hogy nem jól működünk. És nem is merünk jól működni, mert akkor kilógunk a sorból, vagy nem részesedünk a lehetőségekből, vagy netán megszólnak, kinevetnek, de legtöbbször eszünkbe sem jut, nem is tudjuk hogy hogy kellene.
Pedig nagyon vágyunk arra a világra, ahol megértenek, ahol hagynak kiteljesedni és ahol örülnek a sikereinknek. Ahol az egyéniségünk kifejeződhet, a stílusunk saját ízlés szerint formálódhat, ahol önmagunkért szeretnek, olyannak amilyenek vagyunk.
Megvalósítható is lenne, ha mi magunk ezt megadnánk a másiknak.
Ha őt magát olyannak szeretnénk, amilyen, ha elismernénk egyediségét, ahol örülünk a sikereinek.
És vajon miért nem tesszük? Miért könnyebb a másik háta mögött megszólni őt, csak azért, hogy “jó fejek” legyünk a társaságban, aztán pedig félünk, hogy rólunk mit mondanak.
Mi lenne, ha az válna trendivé, hogy ezentúl jóindulattal fordulunk a másikhoz, hogy ha nincs ott, akkor is elismerjük az értékeit, nem csak azt soroljuk, hogy miben rossz, stb…
Ám egy fontos dolgot nem szabad elfelejteni, mert akkor átesünk a ló túloldalára: méghozzá azt, hogy mindezt nem úgy kell tenni, hogy hagyjuk hogy hülyének nézzenek, palira vegyenek. Azzal, hogy elismerem a másikat, hogy hagyom hogy adhassa önmagát, azzal nem azt mondom, hogy bármit megtehet velem. Ha az én érdekem más, ha az én egyéniségem más, akkor szabad ennek hangot adnom. Szabad mással kapcsolódnom. Pedig az sokkal kényelmesebb lenne, hogy a másik változzon meg olyanná, hogy minden maradjon a régiben, de az én nézeteimet vallja. Akkor nem kell változni. Legalábbis nekem.
Ám ha felnőtt szeretnék lenni, akkor felnőttként is kell viselkednem. Ki kell állni magamért, ez nem is vitás, de szabad gondolkodnom és körbenéznem, hogy mindez hogyan érvényesíthető úgy, hogy a legkevesebb kárt okozzak a többieknek. Néha nem lehet megúszni, de nem ennyiszer, mint ahogy ma ezt láthatjuk.
Nem lehet mindenkinek jót és jól tenni, mert vannak, lesznek ellenérdekek. De ha figyelek arra, hogy ne áttapossak a másikon, arra, hogy ő is jól jöhessen ki a dologból, akkor a hozzáadott pozitív hozzáállás miatt, kevesebb lesz a fájdalom.
Szóval itt az ideje, hogy kezdjünk el felnőttként élni, hogy magunk körül olyan légkört alakítsunk ki, amiben jó élni, nekünk is és másoknak is, hogy elismerjünk és hogy hagyjuk, hogy a másik olyan legyen amilyen valójában. Cserébe adjuk saját magunkat, vállaljuk fel, ha az nem egyezik az elvárásokkal, de mindezt jóindulattal, kedvesen, szeretettel.
Ha én elfogadok, akkor joggal várom el, hogy engem is elfogadjanak. Ehhez előbb tegyek egy gesztust, az elfogadás gesztusát, utána már könnyebben érhetem el ugyanezt a másiknál.
De ha maradsz a régi megszokásaidban, ha nem akarsz felnőtté válni és úgy is viselkedni, az is egy döntés. És rendben van csak vállald fel.
De ami ezzel együtt jár, az az, hogy akik valóban azzá válnak, azok nem lesznek álságosak és kimondják, hogy mit gondolnak. Vagyis, hogy akaratos kisgyermekként viselkedsz, de ők nem a szüleid, hanem az embertársaid. Ha partnerként állsz bele a dolgokba, akkor kiveszed abból a részed és megteszed, amit tenned kell.
Akkor majd ezek a felnőttek a köreikben üdvözölnek és egyenrangú társként bánnak veled.
Ahogy te is velük, ha te már felnőttél.
Egy ilyen világban pedig nem lenne szükség arra, hogy befolyásoljuk a másik gondolkodását, mármint abban az értelemben, ahogy azt ma tesszük. Az egyediség színesség tenné a világot, de nem a másik rovására működne.
Nekem meg ma “bilibe lógott a kezem”, hogy ilyenekről álmodoztam. 🙂
Mindegy, én igyekszem felnőttként élni, beletenni a világomba, amit tudok és úgy megvalósítani az álmaimat, hogy azzal építsem azt amiben élek, hogy ott jobb legyen a kedve az embernek, mert egész egyszerű módon az nekem is jobb.

Fogyni tudni – gyakorlatban

12 alkalmas lelki és szellemi kihívás azoknak, akik már tudják, hogy fogyni és a súlyt megtartani csak akkor tudnak, ha a belső dimenziójukat is bejárják,
Kihívás, mert bizony erőfeszítést igényel az hogy megfigyeljük a szokásainkat, összeszedjük az információinkat, megértsük a testünk működését és valódi lépéseket tegyünk a változásért.
Ezen az úton azoknak érdemes elindulni, akik megunták már az állandó küzdést a túlsúlyukkal, hiszen az agyuk, mint a szevezetük irányítója újra és újra visszaépíti a kínkerservesen leadott zsírt. Akik meg akarják érteni, hogy vajon miért teszi ezt, milyen programok, minták, gondolatok, érzelmek, generációs örökségek vannak erre hatással. Mert küzdés helyett együttműködésre törekszenek saját agyukkal, hogy most már egy irányba, egy célért haladjanak.
2017. janulár 12-től két hetente, csütörtök esténként 17,30-20-ig találkozunk max. 6 fővel, akik a kiscsoportos foglalkozás keretein belül, saját történetükkel dolgoznak.

A kurzust vezeti: Bodó Andi tudat-tréner, coach, gasztro coach
www.mandulavirag.com
Elérhetőség: bodo.andrea@gmail.com
30/9426851
Helyszín: Mandulavirág Coaching Stúdió
Bp. 1149 Pillangó park 12.b

Részvételi díj: 10.000,-Ft / alkalom (összesen 120.000,- Ft)
egy összegben: 80.000,- Ft
A részvétel biztosítása átutalással (két alkalom díjja, vagy teljes összeg utalásával) történik.

A saját reakciókban is van választási lehetőség…

Legtöbb esetben azért ragadnak az emberek bele egy (vagy sok) történetbe, mert félnek attól, hogy ha érdemben foglalkoznának azzal, akkor kiderülne, hogy nekik is van részük abban, hogy az úgy alakult.
Mondom, a legtöbb esetben, de nálad biztos nem így van 🙂
Ám ha mégis, akkor mi van? Te is hibázhatsz, neked is lehet rossz napod, rossz válaszod, rossz reakciód.
Ha ezért nem fogsz foglalkozni az eseteddel, akkor azt választod, hogy annak feldolgozatlansága a későbbiekben hatni fog a gondolkodásodra. Például úgy, hogy egyre többször megéled, hogy áldozata vagy a körülményeknek és nincs választásod, mert az emberek alakítják a te helyzetedet, nem pedig te. Mintha a saját reakcióid nem jelentenének semmit, csak az övék.
Pedig igenis sok múlik azon, hogy hogyan reagálok arra, ami elém került. Beleállok és ütközök, beleállok és elterelem a támadást, beleállok és én lépek először, vagy egyszerűen félreállok, Ezek persze átírandóak az emberi helyzetekre, de tényleg van választásod, ami pedig függeni fog az érzelmeidtől, a személyiségedtől, a tanult mintáidtól és az önbizalmadtól. No meg az erőforrásaidtól.
Mit gondolsz az előrelátás, a megérzés, a figyelem, a jelenlét és a kommunikációs készség ront vagy javít az emberi kapcsolataidban? Ezek mind rajtad múlnak és ezek azok (többek között), melyek segíthetnek abban, hogy beleállj és a számodra előrevivő megoldást válaszd. Nem azt, ami félelemből származik, hanem azt, ami épít.
Téged is és a társadat is.
Coachingban ezt win-win helyzetre törekvésnek hívjuk.
A kérdés az, hogy van e még mit tanulnod és fejleszteni önmagadon, hogy egyre többször megéld ezt?
És belátod e, hogy az a világ jobb, ahol a másik nem vesztes melletted és te sem vagy az mellette? Mert akkor fogsz erre törekedni, még akkor is, ha nem minden esetben könnyű, vagy megvalósítható. De a már könnyített helyzet is fél nyereség.
Szóval, ha van még mit tanulnod, akkor a jövő évi terveid közé vedd be az ilyen jellegű erőfeszítéseket is.
Mert a világod a te világod és veled kezdődik, veled végződik. Abban változtatni te tudsz. Ahogy a másik világa a másikkal kezdődik és vele is végződik és változtatni abban csak ő tud. És ez a két világ ha találkozik, nem mindegy, hogy nyitottak a másik másságára és arra, hogy mindketten jól járjanak vagy az a fontos, hogy ők kerüljenek ki jobban a találkozásból.
Van még mit tanulnunk az emberi kapcsolatok működéséből, és saját érdekünk, hogy ezt megtegyük. Az pedig nem baj, ha ez másokkal is jót tesz.
Legalábbis szerintem 🙂

6 tipp az ünnepi túlevés megelőzéséhez…

Hogyan lehet megelőzni a karácsonyi terülj-terülj asztalkámos túlevést? Nagyjából sehogy, hiszen az látvány, az illatok mind hipnotizálnak és szinte automatikus üzemmódba kerülsz a szedésnél. És persze jön ehhez még a kínálgatás is: ebből is vegyél, ezt is kostóld meg, direkt neked sütöttem…
No és persze nehogy megsértsd már a nagyit, az anyóst, netán a fatert…
Szóval vagy nem mész el vendégségbe – de az újabb sértődési alap, és ráadásul szívesen mennél, hiszen szereted a családod – vagy felszerelkezel egy-két apró taktikával.
Mik lehetnek ezek?
1, Állíts fel sorrendet és legyél válogatós (de ne kényeskedve), arra koncentrálva, hogy minek van a legjobb illata, mi néz ki a legjobban, melyik legyen az első, amiből szedsz.
Ez persze a svéd asztalos terítésnél működik, de sokszor megoldható akkor is, ha azt mondod a kínáláskor, hogy “inkább abból kérek, annyira megkívántam”.
Ha jön a “de ebből is vegyél”, akkor lehet azt mondani, hogy “később azt is megkóstolom, de ezt most nagyon megkívántam”.
Ezzel igent mondtál, de nem most – vagyis nem nagyon lesz sértődés érte.
2, Egyél lassan, ízlelgetve. Na jó, az első pár falat mehet kicsit gyorsabban, de aztán lassulj le és koncentrálj az ízekre. Próbáld kitalálni, hogy milyen fűszerek harmóniája tette ilyen finommá. lényeg, hogy az automatikus belapátolás helyett élvezd a finom falatokat. Így a telítettség jelzése is hamarabb elérkezik az agyadba, aminek hasznát veszed még.
3, Tartsd észben, hogy később is ehetsz még, nem kell most befalni mindent. Akár kérheted, hogy csomagoljanak neked (a nagyik úgyis így szoktak készülni). Esetleg eleve vigyél magaddal edényhordót.
Miért is jó ez? Például azért, mert így nyugodtan hivatkozhatsz arra, hogy tele vagy, de később azt is megkóstolod, amit épp kínálnak. Ezt nem lehet visszautasításnak megélni, de ha mégis, akkor ezt már “túl lehet élni”, hiszen mondhatod, hogy annyira finomakat ettél már és ezt is szívesen megeszed – kicsit később, vagy majd otthon.
Hidd el, hogy ez hatni szokott.
3, A sütemények evésénél figyelj arra, hogy kettőt válassz ki a sok közül, ennyit tegyél a tányérodra. Itt máris érvénybe lép, hogy válogass, melyik legyen az a két nyertes.
Aztán lassan, ízlelgetve edd.
És persze ha egész nap ott vagytok, akkor később válassz másik kettőt. Ha nem, akkor jön a csomagolás.
És itt is érdemes észben tartani (sőt akár ki is mondani az agyadnak), hogy nem megtiltod magadnak az evést, csak válogatsz, hogy mivel kezdj és majd később jönnek a többiek. Ha még vágynál rá.
A tiltás soha nem jó ötlet, attól csak belső ellenállásként egyre nagyobb vágy jön létre. Ha van engedély, akkor erre kisebb az esély.
4, Ha az egészséges étrend fontos számodra, akkor megteheted azt is, hogy te magad is készülsz és viszel a vendégségbe olyat, ami beleillik az étrendbe és másokat is szívesen megkínálnál.
Köretek és sütemények szoktak ilyenkor szóba jönni.
Arra figyelj, hogy általában az édesítés más szokott lenni (a mennyiségére gondolok, hiszen a cukor másra cserélése evidens ilyenkor), ami nem teszi finommá azoknak, akik a régi, megszokott módon esznek. Olyan receptet válassz, aminél ez jól kezelhető.
Egy tálca süteménnyel beállítani nem ciki és magyarázkodni sem kell.
A köretet pedig ha nem lehet vinni és nem akarod elmondani, hogy mást szeretnél, akkor variáld úgy meg, hogy inkább több zöldséget, savanyúságot, salátát tegyél egy kevés hagyományosan elkészített köret mellé.
5, Az alkohol és az üdítő fogyasztás sem mellékes, hiszen tele vannak cukorral. Ami sokat segíthet ilyenkor, ha minden második pohár tiszta víz lesz, akár alkoholt, akár üdítőt iszol.
6, Végül a legfontosabb, hogy az emberi kapcsolatokkal foglalkozz inkább, beszélgess, kérdezgess, mesélj sokat, és meglátod elfeledkeznek arról, hogy mennyit is ettél meg. No és beszéd közben te sem tudsz annyit enni.
Remélem lesz pár dolog amit be tudsz tartani és megtapasztalod, hogy az ünnepi evés nem feltétlenül jelent kihívást és így igazán arra tudsz koncentrálni, ami a lényeg: a családra, a szeretetre.
Annál nagyobb tápláló erő nincs is…
Ha pedig mégis sikerült túlenned magad, akkor tudd, hogy lesz még “holnap” is, amikor visszatérsz a régi kerékvágásba és ha nem is azonnal, de pár nap alatt a tested is túl lesz a megterhelő  feldolgozáson.
És ha ez is kevés, akkor szeretettel várlak a “Test-tudat tréning az optimális testsúlyért” tréningeken, az egyéni gasztro coaching üléseken, ahol nem csak a fizikai, hanem az érzelmi és a szellemi hátterét is feldolgozzuk a kialakult túlsúlyodnak.
Bejelentkezés: Bodó Andi tudat-tréner, coach, gasztro coachnál
                           www.mandulavirag.com
                           30/9426851

Ismétlődés, újraélés – vajon mi értelme van?

Tapasztaltad már meg azt az érzést, hogy “ez már megtörtént velem”? De most nem a dejavu érzésre gondolok, hanem arra, amikor ténylegesen tudod is, hogy mikor-kivel-mi történt.
Az életünkben számtalan esetben történik meg az, hogy valami újraismétlődik. Másokkal, máshol, de ugyan úgy, ugyanaz.
Vajon mi értelme van ennek? Mert van.
Például az, hogy az a történés olyan mélyen beléd ivódott, hogy a sejtjeid memóriájába is bekerült, az időkódjával együtt.
Aztán az idő lejártával – mintha egy kört megtettél volna és ugyan oda érkezvén, a megoldatlan feladat vár rád. Újra lehet próbálkozni.
Mondhatnád, hogy megoldottad már (valahogy), de nem is a feladat a lényeg ilyenkor, hanem az, hogy az emlékhez milyen érzelmek kötnek, Ha az még dinamikával rendelkező érzelem, akkor bizony létre fog jönni az újraismétlődés, hogy lehetőséged legyen végre lezárni.
Hogy hogyan tud létrejönni? Egyszerűen. Például a viselkedéseddel kiválthatsz emberekből válaszreakciókat, amikből máris létrejön az a régi szituáció. De ez a viselkedésed nem tudatos, csak az időszakasz lejártával az érzelmed felébred és ez fog hatni a viselkedésedre.
Például egy megcsalás emléke öntudatlanul dolgozni kezd benned és az aktuális kapcsolatban elbizonytalanodsz és elkezdesz kérdezősködni, nyomozni, csak hogy megnyughass. Pedig semmi nem változott a parterednél, mindent ugyan úgy csinál mint eddig. Aztán el lehet jutni abba az állapotba, hogy a féltékenységgel tönkre teszed a kapcsolatot.
Vagy egy munkahelyi konfliktus után elmész és évekkel később egy új, jó légkörű kollektívában beindul az ismétlődés mechanizmusa és reggel amikor bemész és egy másik kollégának is rossz napja lévén, egy kis összevitatkozás felértékelődik benned és újraéled a múlt történéseit.
Pedig csak ismétlődött egy szituáció, de miért kéne mindennek ugyanúgy lefolytatódnia?
Nos csak azért, mert te vagy a történet középpontjában és te viszed végig ugyan úgy.
De ezen lehet változtatni, csak fel kell ismerni, hogy ismétlődés van és tudatosan kell megválasztani a reakcióidat.
Legalább az első lépéseket.
De a legfontosabb az a belső munka, hogy az ismétlődés és újraélés során megkapott lehetőséggel élj: lezárni végre azt, ami még érzelmileg nincs a helyén…

Értékesség kontra kilók és centik

A szervezetünk, főleg a nőké nem egy állandó, stabil centikben és kilókban mérhető szerkezet. Folyamatok mennek végbe benne, amihez és ami által napi szinten más és más pillanatnyi állapotba kerül. Akár külalakot, akár testsúlyt tekintve is. Vagyis akár centizve, akár kilóban mérve is változik.
De mindig van egy tartomány, amin belül marad ez a mozgás. Van akinél fél kiló, van akinél akár két-három kiló is. Nálam például régebben előfordult, hogy a reggeli súlyomhoz képest estére három kilóval lettem több. Nyilván nem zsír termelődött ilyen gyorsan, egyszerűen vízvisszatartás jött létre. Mivel nő vagyok, így könnyen kitalálhatod, hogy miért is. Aztán pár nap után, természetes ciklusként visszaállt a rend.
Persze nem voltam boldog tőle, pláne addig, amíg nem jöttem rá, hogy ez miért is van, de onnantól már rendben volt a lelkem.
Miért is írom ezt le? Azért mert sokszor találkozok a coachingok során azzal, hogy napi szinten nézik a súlyukat és pánik tör ki, ha változás van. Tényleges pánik, majd önutálat, tehetetlenség, szégyen, stb. Kinél, mi alakul ki.
Pedig a semmi se változzon (ezen a téren) maximum akkor jöhetne létre, ha nem emberi szervezetben, hanem egy robot gépiesített testében élnénk. Bár ott is vannak folyadékok, kenőanyagok, amiket időnként cserélni kell, de mégis akkor várhatnánk el az állandó paramétereket.
De emberi lényként mi lenne, ha nem arra törekednél, hogy szembe menj a normális működéssel és ha egy kis vízvisszatartás jön létre, akkor azt elfogadnád? Nem pedig megbüntetnéd a tested koplalással, még 5 km futással, stb.

a-change-in-lifestyle-1430599__180
Miért rettegsz annyira attól, hogy élő szervezetben élve, dinamikus áramlásokkal működj, ami néha hoz magával többletet is?
Vajon az nem te vagy? Vajon akkor rosszabb emberré válsz, mint előtte voltál? Vajon akkor leértékelődsz a tudásod, a lelkivilágod a tetteid terén? Vajon akkor tényleg elmúlik a szerethetőséged?
Ugye tudod, hogy NEM! Nem változik semmi, pláne nem az emberek hozzád való viszonyulása.
Ami változik az a saját viszonyulásod. Önmagadhoz.
Mert azt hiszed, hogy a testeden keresztül kell a világnak valamit bizonyítanod és pár centi, pár kiló a bukást, a sikertelenséget vizionálja fel.
Pedig a kisgyerek, ha felbukik, akkor feláll, néha elsírja ugyan magát, de rövid időn belül máris újraindul, gyakorolja a lépéseket, hogy egyre stabilabban tudjon majd járni.
És nem gondol magára önutálattal, hogy felbukott.
Mert az csak egy folyamat egyetlen pillanata és nem valami más, valami értékmérő…
A súlyod, a körméreted is egy pillanatnyi állapot, ami ráadásul az élő szervezet működése miatt lehetetlen egy azonos “számra” kalibrálni. Épp ebben van a bukás nagy valószínűsége.
Ha pedig így nézzük, akkor ezt a játékot játszva épp olyan dolgot hívsz ki magad ellen, amibe csak és kizárólag belebukni lehet.
Napi szinten pedig ez olyan stresszt fog hozni, ami miatt a szervezeted az állandó harcra fog felkészülni, amihez energia kell. Ami a zsírban raktározódik el.
A harc elengedése hosszútávon meghozza a zsírraktárak kiürülését is (egészséges mértékre), de attól még a tested akkor is változni fog a saját megszokott határain belül.
Akarsz harcolni, vagy elfogadod végre, hogy nem a súlyod az értékmérőd?! Akkor tedd és foglalkozz olyan dolgokkal, amik rombolás helyett erőt adnak, építenek, boldoggá tesznek!