Legtöbb esetben azért ragadnak az emberek bele egy (vagy sok) történetbe, mert félnek attól, hogy ha érdemben foglalkoznának azzal, akkor kiderülne, hogy nekik is van részük abban, hogy az úgy alakult.
Mondom, a legtöbb esetben, de nálad biztos nem így van 🙂
Ám ha mégis, akkor mi van? Te is hibázhatsz, neked is lehet rossz napod, rossz válaszod, rossz reakciód.
Ha ezért nem fogsz foglalkozni az eseteddel, akkor azt választod, hogy annak feldolgozatlansága a későbbiekben hatni fog a gondolkodásodra. Például úgy, hogy egyre többször megéled, hogy áldozata vagy a körülményeknek és nincs választásod, mert az emberek alakítják a te helyzetedet, nem pedig te. Mintha a saját reakcióid nem jelentenének semmit, csak az övék.
Pedig igenis sok múlik azon, hogy hogyan reagálok arra, ami elém került. Beleállok és ütközök, beleállok és elterelem a támadást, beleállok és én lépek először, vagy egyszerűen félreállok, Ezek persze átírandóak az emberi helyzetekre, de tényleg van választásod, ami pedig függeni fog az érzelmeidtől, a személyiségedtől, a tanult mintáidtól és az önbizalmadtól. No meg az erőforrásaidtól.
Mit gondolsz az előrelátás, a megérzés, a figyelem, a jelenlét és a kommunikációs készség ront vagy javít az emberi kapcsolataidban? Ezek mind rajtad múlnak és ezek azok (többek között), melyek segíthetnek abban, hogy beleállj és a számodra előrevivő megoldást válaszd. Nem azt, ami félelemből származik, hanem azt, ami épít.
Téged is és a társadat is.
Coachingban ezt win-win helyzetre törekvésnek hívjuk.
A kérdés az, hogy van e még mit tanulnod és fejleszteni önmagadon, hogy egyre többször megéld ezt?
És belátod e, hogy az a világ jobb, ahol a másik nem vesztes melletted és te sem vagy az mellette? Mert akkor fogsz erre törekedni, még akkor is, ha nem minden esetben könnyű, vagy megvalósítható. De a már könnyített helyzet is fél nyereség.
Szóval, ha van még mit tanulnod, akkor a jövő évi terveid közé vedd be az ilyen jellegű erőfeszítéseket is.
Mert a világod a te világod és veled kezdődik, veled végződik. Abban változtatni te tudsz. Ahogy a másik világa a másikkal kezdődik és vele is végződik és változtatni abban csak ő tud. És ez a két világ ha találkozik, nem mindegy, hogy nyitottak a másik másságára és arra, hogy mindketten jól járjanak vagy az a fontos, hogy ők kerüljenek ki jobban a találkozásból.
Van még mit tanulnunk az emberi kapcsolatok működéséből, és saját érdekünk, hogy ezt megtegyük. Az pedig nem baj, ha ez másokkal is jót tesz.
Legalábbis szerintem 🙂