Vajon mennyi jó élmény kell ahhoz, hogy a benned ragadt, de már nem érvényes rossz érzések semlegesítődjenek?
Olyan ez, mint amikor nem mosod el a kávéscsészédet és abból akarsz tiszta vizet inni. Bizony kicsit kávéízű lesz az a víz és nem biztos, hogy örülsz neki.
A stresszes érzések is így tudnak minket megfogni. Nincsenek kimosva belőlünk. Keletkeznek valamikor, valamiért, de most már gyökértelenül lebegnek és “szennyezik” a jelen állapotot. Egészen addig, amíg mi ezt hagyjuk.
Az idő sem fogja onnan kivinni, csak megszokottá válik, és ezért csalókán természetessé. A nem tudomásul vétel ugyan ezt okozza.
Nincs más hátra, mint beleállni és kimosni, kitisztítani. Testi-lelki-szellemi szinten egyaránt.
Vagyis életmódot változtatni, begyógyítani a lelki sebeinket és tudatosságra törekedni.
Nem könnyű a folyamat, mert valamiért ragaszkodunk a múlt ilyen minőségéhez is, nem csak a jóhoz. Sőt, mintha ez jobban fogva tartana minket.
De a belefektetett munka meghozza a gyümölcsét és minél tisztábbá válsz belülről, annál jobban érzed magad, annál könnyebbé válnak a nehéz helyzetek megoldásai, a környezted is jobban reagál rád, kevesebb lesz a konfliktus az életedben, jobban meg tudod élni az élettel való együtt áramlást, a flow-t.

283549_159564404118440_4269708_n

De a rossz hír az, hogy ez önmagától nem fog megtörténni, más nem tud helyetted semmit sem feldolgozni, helyre tenni, kitisztítani.

A jó hír, hogy az eredményét sem tudja más élvezni.

Az mindig a tied marad.

Amennyit belefektettél, annyi ki is fog jönni belőle. Amilyen hozzáállással, hittel, tudással csináltad, olyan lesz a minősége is.

Egy próbát megér. Szerintem 🙂