Folyamatosan mozgásban vagyunk, egyik pontról a másikra jövünk-megyünk, Ki kicsiben, apró és állandóan ismétlődő köröket „futva”, ki nagyban, mindig új és ismeretlen tájakat is bebarangolva.
Vajon mitől függ, hogy melyik ember hogyan működik? Hogy állandóan ismétel és semmi újra nem kíváncsi, vagy pedig szeret elkalandozni?
Az egyik fontos eleme a kalandvágynak, hogy biztonságban érzi magát akkor is, ha valami addig ismeretlen dologgal találkozik. Biztonságban azért, mert valószínűleg van tudása, ereje, hite abban, hogy van megoldás, csak meg kell találnia. És ha elsőre nem sikerül, akkor azt nem kudarcnak, hanem próbálkozásnak, gyakorlásnak és tapasztalat szerzésnek, esetleg céltisztázásnak tekinti.
Aki a megszokott köröket futja, az egy új helyzetben (a kényelmen túl) sokszor érzi magát elbizonytalanodva. Nem tudja, hogy mennyire lesz képes megoldásokat találni és azt hogy fogja megélni. És az esetleges sikertelenséget kudarcnak és cikinek éli meg. Ezért jobbnak találja, ha marad minden a régiben. Ott biztosra mehet.
Így van ez az életmód változtatással is. Sok olyan pontja van ami ismeretlen, szokatlan, régen nem használt. Ez megint csak nagy kockázatot jelent annak, aki kevésbé bírja a tökéletlenséget.
Bár azért érdemes megkérdezni az embernek magától, hogy azért mert elsőre nem vagyok tökéletes, akkor már meg se próbáljam?
Sokszor ez a kérdés felszabadító erővel bír, hiszen ráébredünk arra, hogy milyen hihetetlen elvárásaink vannak önmagunkkal szemben.
Hogy igazából ez az elvárás az, ami kudarca ítél. Az igazi kudarc nem az, hogy elsőre nem sikerül, hanem az, ha ettől félve meg se próbáljuk.
Hiszen akkor sehova sem jutunk.
