Lélekből nő

Ez most hosszú lesz. Hosszú ám nem teljes. Csak a teljesség egy szelete, de talán lesz pár gondolat benne, ami elindíthat valamit. Valamit a nőiségről és a nőiességről…

Nőnek lenni születési adottság, ami ugye nem változtatható meg. (most hagyjuk a nemi-átalakító műtéteket, maradjunk a normál alaphelyzetnél).

Nőiesnek lenni nem egyenlő a nőnek születnivel és bár könnyebb annak, akinek a genetikája megajándékozta ezzel, de nincs veszve semmi, ha még sincs így. Ezen a téren bőven van lehetőségünk arra, hogy klasszisokkal jobbá váljunk, csak némi tudás és tudatosság felcsipegetése kell hozzá.

Nőnek születünk, nőiessé pedig válhatunk.

De ha már nőnek születtünk, az azért nem jelenti azt, hogy könnyen is éljük meg. Ez a társadalomnak azon oldala, ami a nyugati kultúrkörben (és sok másikban is) nincs jól kezelve. Általában a nő a bűnös, aki rossz hatással van a férfira, hiszen a bűnbe viszi őt. A nő az, akit nagyon sokáig ember számba sem vettek, csak fehércselédnek neveztek. Joga volt kiszolgálni, csendben tűrni, testét átadni, gyermeket szülni (lehetőleg fiút). A nő az, akinek a férfival ellentétben tilos volt szeretőt tartani – hiszen máris bélyeget kapott „homlokára”.

Vagyis a nőiség megélését rendkívül sok dolog blokkolta le. Mindezt elsősorban a szégyen érzet felkeltésével és a testük „eltárgyiasításával” érték el. Amíg a férfi könnyedén megélhette ösztöneit, addig a nőknek nem volt ildomos. Talán még hitték is, hogy nincs is ilyenjük.

Ha megélték volna, akkor bizony ki biztosította volna a férfit, hogy az ő magja fogant meg asszonya méhében? Persze az nem volt baj, ha a szomszédéban is az ővé volt, de nála ez nem fordulhat elő. Hogy lehet ezt elérni? Hát lehet kalitkába zárni, kőfalak mögé rejteni, leplekbe burkolni – ahogy ez meg is történt és történik is.

De lehet hatni a nő érzéseire, értékrendjére, gondolataira. És ez sokkal hatékonyabb, mint bármilyen mechanikus védelmi eszköz. Ha a nő elhiszi, hogy szégyellnie kell az érzékiségét, ha elhiszi, hogy az ösztönei megélése bűn, hogy neki nincs is olyanja, ha elhiszi, hogy ha nincs gyermeke, akkor már nem is számít nőnek, ha pedig fia nincs, akkor nem elég értékes… Lehet sorolni a tényeket, amitől a nők bizony nagyon összezavarodottan tudnak fordulni saját nőiségük és annak kifejeződésének, vagyis a nőiességük megéléséhez.

Szabad-nem szabad, lehet-nem lehet, bűnös-helyes, vagyis mi legyen? Hogy legyen? Éljem-ne éljem, fojtsam el, stb, mind olyan kérdés, amivel akkor szembesül az ember lánya, amikor a nő és férfi minőség találkozik az életében. Kb a nagylánnyá válás idején, amikor a testi jegyek már letagadhatatlanok. Égető kérdéssé válik, hogy a hormonok tombolásának idején mihez is tartsák magukat a fiatal lányok. Mit engedjenek meg a fiúknak és minek álljanak ellent. És hogy reagáljanak arra, hogy ha be akarják tartani az erkölcsösnek tartott hozzáállást, akkor pont a fiúktól kapnak negatív visszajelzést. Azoktól, akik pedig meg fogják őket szólni, ha mégis megadják magukat. Mi a helyes ha vágy van, de nincs védettség? Védettség arra nézve, hogy a fiúk is számon legyenek kérve, hogy mit tesznek és hogyan tesznek? És ha csak a lánytól van elvárva, hogy tartsa a rendet? Különben „rossz lány” címkét kap, amit szégyellnie kell és az ilyen lányok nem kellenek senkinek. Vagyis vénlányként egyedül maradhat, ami félelmetes, hiszen a nőknek a túlélés a közösséghez tartozásban rejlik.

Tényleg az érzések lettek a legbiztosabb kalitka lakatok.

A szégyen és a félelem.

És a sor még itt nem ért véget, hiszen, ha rendben mentek is a dolgok és tisztességes lányként megkérték a kezét és férjhez ment, akkor jött a következő feladat: gyermeket szülni. Lehetőleg először fiút, majd utána lányt. És sok fiút. És ha ez nem jött össze, akkor megint a nő volt a hibás. Csak az utolsó évtizedekben mondták ki, hogy a férfinél is előfordul (nem is kevés számban), hogy nincs termékenység.

De tegyük fel, hogy sikerült anyává válnia, sőt még a gyermekek nemének sorrendje is optimális, mi lehet a gátja a boldog női létnek?

Hát épp az anyaság.

Mert a nő anyává tud válni, de ez az „anya” nem enged teret a nőnek.

Mert minden porcikájában a gyermeknek van szentelődve. A benne élő nő pedig szépen Csipkerózsika álomra szenderül – jó hosszú időre – mondjuk, míg a gyermekei önállóvá nem válnak.

És egy alvó Csipkerózsika férje nem alszik, ő kint kóborol a csipkerózsa bokron kívül. És bár keresi az utat az asszonyához (kicsit átértelmezve a mesét), de közben kalandos vérének engedve más asszonyokkal is találkozik. Hiszen jó sok időbe telik, míg asszonya újra nővé tud válni (tudjuk, épp az „anyaság” miatt), és a férfi ösztönök megélése mindig is megengedett volt. Így mire Csipkerózsika felébred, addigra férje már érzelmileg távol lesz – mint férfi. És a nőnek marad a csendes beletörődés, hiszen fel kell nevelni a gyermekeket és egyedül erre képtelen, mert míg aludt, a világ megváltozott.

Mai nyelvre lefordítva: míg ő gyesen van a gyerekekkel, a munkahelyeken az elvárt tudás megváltozik, a fejlődés olyan ütemű, hogy szinte lehetetlen lépést tartani, már ha az anyaságot teljességében akarja megélni és nem jár vissza dolgozni vagy tanulni közben. Vagyis kétséges, hogy lesz e még állása, pláne jól fizető. Ha ez bizonytalan, akkor aktívvá válik az anyai lét egyik legfontosabb pillére: lemondás a gyermekek érdekében a saját fontosságokról. És máris marad a függés a férjtől, hiszen ő biztosítja azt a jóllétet, amit egy anya nem akar a gyermekeitől megvonni. Meg egyébként is ezt is tanítják nekik, hogy önző dolog lenne az. És ki tanítja? Elsősorban az anyukájuk, másodsorban a többi anya. Mert így még ők is elhiszik, hogy ez a helyes és nem ők nem tudtak más megoldást.

És a végén, mire a gyermekek felnőnek és az anyaság-program alábbhagy és újra lehetne nőnek lenni, addigra az a hamvasság, amivel elindult, már odavan. Jön az újabb nemzedék és őket választják. Még a saját korosztálya is, hiszen ott a kapuzárási pánik ideje, ahol a férfi még meg akarja tapasztalni, hogy férfi. És annak egyik útja épp a nőket jelenti. Legtöbbször.

Ja, hogy van olyan is, ahol olyat próbál ki, ami a férfiasságát az alkotásban, teremtésben (pl sikeres vállalkozás, házépítés, sport, stb) meg lehetne élni? Tudjuk, hogy mindig a könnyebb utat választjuk.

Vagyis a női létnek megélése, ha nincs szerencsés minta, egy érett és életre való bölcsességgel rendelkező anya a háttérben, bizony sok sebből fog vérezni. Honnan tudhatná az ember lánya, hogy miért is jó nőnek lenni? No és persze hogyan is jó? Hogy hogyan kell a férfiakkal bánni, amikor azok bepróbálkoznak? És hogy ne aludjon Csipkerózsika álmot a benne élő nő, amikor az anyaság ébred fel benne? És hogy ne érezze kihasználtnak magát, amikor már végre újra nagyobb teret kap életében (vagy tán épp először) a nőiség?

Lehet sokmindenhez fordulni, pl valláshoz, erkölcsi tanításokhoz, filozófiához, baráthoz, barátnőhöz, de igazán jó megoldást nehéz találni. Mert mindegyikre más tudja a választ. Legfőképpen a nők tudják, hogy mit jelent nőnek lenni. Nem a férfiak. Ahogy egy nő sem tudja, hogy mit jelent férfinak lenni. A nő csak „anyámasszony katonáját” tud nevelni a fiából, a férfi pedig elfiúsítani tudja lányát.

Ezért is veszik ki az anya kezei közül az archaikus társadalomban élő törzseknél a fiú gyermekeket egy bizonyos kor után. Onnantól az apák, a férfiak között a helyük. Ők adják át a férfi lét tudását.

Nők is csináltak ilyet régen, például a „fonó”-ban. Munka közben beszélgetve adták át a tudást. Csak az volt a baj, hogy már azt a tudást adták tovább, ami a behódolás tudása.

Aztán eljött a mai kor, a maga szexuális nyitottsága után az egyenlősdivel is. A nők megnyerték maguknak a lehetőséget, hogy egyszerre legyen joguk pénzt keresni, karriert befutni és háztartást vezetni, gyermeket nevelni. Nem választhatnak, hanem a legtöbbjüknek kell. Mert a férfi nem tud annyit keresni, hogy a nő csak a családnak éljen. Kell a kiegészítés, de így az energiák nagy része is elmegy a családtól. Ha ezt mindketten belátják és elfogadják, akkor semmi baj.

De hol van ebben a nő? Akinek nem a fáradtság vezeti a lábait az ágyhoz? Mert ennyi mindent egy nap jól csinálni sok energiát követel. Ha még ezek után is virgonc, akkor nyugodtan tekintsük alapon hiperaktívnak.

Szóval a nőnek lesz a legkevesebb energiája (Csipkerózsika alvása) és máris feltehetjük a kérdést, hogy megérte? Megérte ennyi mindenben teljesíteni? És kifárasztani a Nőt?

De hogyan másképp? Ki tudja ezt?

Hát nem sokan. És ők valószínűleg már jócskán túl vannak jó pár fájdalmon, érzelmi pofonon. Éppen ezért a nőiséghez való viszony nagyon zűrzavaros. Néha sokkal könnyebb lenne férfinak lenni (tudom, hogy nem – de néha ezt érzi a nő).

És ha sok a belső konfliktus, sok belső bizonytalanság termelődik a nőiségünkkel kapcsolatban, akkor az agyunk, ami állandóan értelmez és megoldásokat keres, talán épp azt fogja tenni, hogy elindít egy folyamatot. Hol máshol, mint a testben. És ha a női működés megkérdőjeleződik, akkor a másik pólus, a férfi kerül előtérbe. Mert olyan nincs, hogy nincs valamilyen. Az agy tudja mind a két programot. Ha az egyik nem kell, akkor automatán bekapcsol a másik. És akkor jöhetnek a külsőségben megnyilvánuló jelek is. Például a túlzött szőrösödés ott, ahol nem is kéne. A férfias jellegű kopaszodás. A menstruáció elmúlása, a tesztoszteron megnövekedése.

Hormonális megborulása a szervezetbez. Meddőség………….

Mi kell még ahhoz, hogy megértsük végre, hogy fontos dolog a nőiséggel való foglalkozás? (a nőiesség kifejeződése elég nagy teret kap – néha kompenzálósan is túl nagyot)

Hogy meg kéne már találnunk önmagunkban a kapcsolatot az ősi női minőséggel és nem az azóta elfajult, félelemből és szégyenből táplálkozó nőtől tanulni. Hogy be kéne már gyógyítanunk azokat a sebeket, amik évezredek alatt születtek és nem számonkérősdis harcba bonyolódva a férfival, újabb sebeket adni és kapni.

Csak hogy hol van ez az ősi tudás? Hogyan férhetünk hozzá?

Fontos kérdés és fontos a rá adott válasz: bennünk van, a belsőnk mélyén. Ott, ahova csak csendben tudunk belépni. A belső tér nyugalmában. Ott, ahol nincs külső szó és gondolatáradat arról, hogy milyennek kellene és milyennek nem kellene lenni. Nőként.
Mert ott a Nő. Mert ott Nő vagy.

Ezt a csendet kell szétárasztani magadban, érzeni minden porcikádban és bízni. Bízni a reakciójában, mert ő tudja, hogy rendben van, hogy nőnek születtél és rendben vagy nőként, akkor is, ha a külsőd nem modell alkat, akkor is, ha a bőröd pattanásos, akkor is, ha hullik a hajad.

Mert nem testből, hanem lélekből vagy Nő.

És a lélekből Nő, ha kapcsolódsz hozzá, és fent is tartod ezt a kapcsolatot, akkor majd átírja a testedet is. Átsugárzik rajta és onnan már nincs kérdés.

Nő vagy. Sőt, nőies nő…

woman-570883__180

Megosztás