Vannak „sorshatások”, melyek olyan régre mennek vissza, amit talán archaikus múltnak nevezhetnénk.
Amikor felfedezed, hogy mi is a te történetednek az ilyen jellegű ősképe, akkor egy nagy sóhajtással tud kijönni belőled az AHA élmény energiája.
Én például ilyenkor annyira megindulok, hogy bárhol is vagyok, elsírom magam, mert olyan mélyen megérint egy ilyen élmény.
Amikor a diploma munkám eredeti ötletét nem fogadták el, akkor keresnem kellett egy új témát és én Lilithet találtam meg.
Soha előtte nem hallottam róla és nagyon kevés anyagot találtam hozzá, de a szakdolgozat elkészült és én valahol mélyen tudtam, hogy egy ajándékot kaptam akkor, amikor közel hozódott hozzám az Ő története.
Azóta is így érzem, bár ettől még nem úsztam meg azt, hogy a gyakorlati életben is megéljem, hogy mit is jelent Lilith archetípusa bennem.
Milyen amikor teret engedek neki és milyen, amikor nem.
No meg, mi történik a sorsomban, ha csak elméletben élem meg vele a kapcsolatot, de a gyakorlatban „közöm” sincs hozzá.
Fájdalmas tanításokon át értette meg velem, hogy minden hiedelem ellenére mi is az, amiért nem engedi elfeledni azt, amit képvisel.
Az igaz, hogy nem válogat az eszközökben, és ha kell olyan módon hívja fel magára a figyelmet, hogy ne tudd elkerülni, ne tudd nem észrevenni.
Hogy soha többet ne engedd meg magadnak azt, hogy a női öntudatodat (nem egósan) a másik kedvéért, a másik nézőpontja szerint éld meg, mert akkor pont azt veszted el, amiért valaha vonzó voltál.
A lázadás csak egy végső eszköze, nem erre akar megtanítani, hanem arra, hogy azért, mert a férfi alap természete az, hogy uralja a világát, az nem jelenti azt, hogy ez a nőre is vonatkoztatnia kellene.
Nem uralni kell a nőt, hanem kiegészülni vele.
De ezt a férfi nem tudja, ezért igyekszik mindent és mindenkit a saját meggyőződése szerint irányítani és aki ennek ellentmond, ellenáll, az ellenségévé válik, akit ha nem tud legyőzni, akkor nem kell neki tovább.
Mivel a férfinak az érzéseit le kell győznie és a nő számára majdhogynem egyenlő az érzésekkel, így nem is tud másképp nézni rá, mint olyanra, akit ahogy magában az érzéseket, úgy őt magát is el kell nyomnia.
Vagyis a nő annak az „áldozata”, hogy a férfi a férfi létében így éli meg az érzéseit és így a nőt is.
Egy legyőzendő, elnyomandó minőségnek.
Nos Lilith megmutatta, hogy nem legyőzhető, nem elnyomható, de ha nem akar állandó harcot vívni Ádámmal, akkor tovább kell állnia.
És a baj igazából ekkor kezdődött: lett egy „helyettesítője” > Éva, aki miatt Ádám (a férfi) nem volt igazán motivált, hogy megértse Lilithet.
Évának pedig megtanította, hogy ha ő is önérvényesítően működik, akkor ő is kívül találhatja magát a Paradicsomon.
Ám míg Lilith önként ment el, addig Éva már a kitaszítottság rémét látta abban, ha nem élhet továbbra is Ádámmal, ami a nőknél egyenlő a halállal.
Így inkább mindent megtett, hogy ez ne következzen be és feladta önmagát.
Lilithet valójában nem Ádám bántotta meg (persze ő is), hanem Éva.
Ha Éva nem jött volna, akkor Ádám egy idő után kénytelen lett volna odafigyelni Lilithre, hogy mit is mond neki és megérthette volna, hogy nem kell őt legyőznie, nem attól lesz férfi és innentől már lehettek volna valóban egy szeretetteljes pár.
De Éva lett / jött és így Ádámnak menekülő pályája lett és Lilithet démonizálva használta Évával szemben.
De Éva sem lett boldog, hiszen ki tud annak lenni, ha nem lehet igazán önmaga, csak akkor felel meg, ha mindenkit maga elé helyez és nőből anya és feleség lesz, majd épp ezért fogják egyszercsak „lecserélni”, mert elvesztette a vonzerejét.
És kivel cserélik le?
Azzal, akiben még lobog Lilith vére és ez a tűz, szenvedélyes éjszakákkal csábítja el Ádámot Éva mellől.
Ez Lilith bosszúja Éva felé.
Egyszerre bosszú és egyszerre tanítás > soha ne tagadd meg önmagad lényegiségét, ne válj alárendeltté, ne add fel magad!
És persze ne válj társává Ádámnak Lilithel szemben!
DE!
Ez nem arról szól, hogy csak a szenvedélyes csókok, ölelések, intim helyzeteiben létezz, mert az egy másik minőség.
Azt régen a templomokban ilyen jellegű beavatást adó papnők adták meg a férfinak, vagy nem oly rég „piros lámpás házakban” szolgáltattak ilyen élményt az erre specializálódott nők.
A nőnek lenni létezésben benne van a szexualitás, a vágyak, ösztönök megélése, de benne van az is, hogy kedvességgel, tápláló szeretettel vegye körbe a családot.
Ám mindezt akkor tudja hosszú távon szívből, szenvedéllyel, vidáman megtenni, ha a létezése önmagáról is szólhat, nem csak a férjről, gyerekről, családról.
Egy nő imádja, hogy körbefonhatja őket a tápláló szeretetével, de ekkor még csak feleség, anya, szülei gyermeke.
Ha ehhez hozzájön az is, hogy megélheti azt, ami róla szól, na akkor történik meg valami nagy varázslat: feléled benne az archaikus nő, aki egyenrangú társa a férfinak, és nem ellenében létezik, hanem tudásával, lényével kiegészíti őt.
Ekkor érzi azt a férfi, hogy ő többé vált azáltal, hogy mellette egy valódi NŐ van.
És ő valódi Férfivá vált.
Ezáltal vált azzá.
De amíg Lilith és Éva nem tud egy csapatban játszani, addig nincs esély arra, hogy a valódi boldogság megszülessen.
Nem lesz boldog Lilith, Nem lesz boldog Ádám. Nem lesz boldog Éva.
Lilith haragudni fog Évára, vetélytársának éli meg és ott csábítja el tőle Ádámot, ahol tudja.
Ádám nem fogja egy nőben megélni a teljességet, amíg nem lesz képes felnőni oda, hogy egyenrangú társának élje meg a Nőt.
Éva pedig kihasználtnak, megbántottnak, női energia nélkülinek megélve magát, haragudni fog Lilithre, hiszen könnyű neki elcsábítani valakit, ha nem kell a háztartás és gyereknevelés összes nyűgjével foglalkoznia.
Aztán ha Lilith megszeretteti magát Ádámmal, és szeretőből feleséggé válik, na akkor megéli az Évák sorsát és ő is és Ádám is meglepődve tapasztalják, hogy nem az lett, amit hittek.
Mi a megoldás?
Nem a végletek, hanem a két nő összebékítése egymással, hogy újra az az archaikus női minőséget képviseljék, de már egy testben, ami az eredendő helyzetben még megvolt.
Nem egymás ellen kellene harcolniuk, hanem elismerve a másikban lévő erőt, energiát, képességet, tudást, megtanulni és magukévá tenni azt, kiegészülni azzal a minőséggel.
Akkor lehet megélni azt, hogy Ádámnak nincs hova menekülnie: se Éva karjaiba, hogy onnan majd Lilithez szaladgálva Évának is ellen tudjon állni.
Akkor ketten együtt, Egységként már nem menekülő pályák lesznek a másikkal szemben, hanem végre teljességként „rákényszeríthetik” Ádámot / a férfit arra, hogy annak lássa őket, ami > a társnak, akivel az egyenrangúság alap és pont ettől lesz neki is még varászosabb az élet.
Én szurkolok magamnak, hogy a bennem oly sokáig elnyomott Lilithnek újra teret tudjak adni, mert érzem, hogy szükségem van rá, és megtapasztaltam, hogy Évaként élve mindig is éreztem hiányát, csak nem mertem megélni, mert sok rossz történt velem, amikor megpróbáltam.
De még rosszabb lett, hogy visszatuszkoltam magamba, jó mélyre.
És szerintem jó páran vagyunk még így, sőt jó páran élnek Lilitként, de az Évai minőségek híján.
Ők sem tudnak teljesen boldoggá válni.
Én nekik is szurkolok, mert szerintem mindenki jól járna azzal, ha ők egymásra találva, eggyé válva léteznének a NŐ-ben! <3
Legalábbis szerintem 🙂