Mielőtt még változtatnál, 

avagy a 0. lépés a változtatások előtt

A változás a legalapvetőbb dolog az életben, még akkor is, ha nagyon ritka esetben örülünk neki. Maximum akkor, ha mi magunk kezdeményezzük, ám még ilyenkor sem vagyunk felkészülve arra, hogy milyen is lesz majd ezután.

És amit nem ismerünk, attól az agyunk limbikus része óva int minket, mert az ismeretlen helyzetek tele vannak előre nem látható dolgokkal, amire általában nincs megfelelő eszközünk, hogy biztosan megoldjuk azt.       

Ennek az agyszerkezetünknek pedig bőven van eszköze arra, hogy a változásokat kikerültesse velünk. Ezek az eszközök annyira hatékonyak, hogy sokszor csak nézünk ki a fejünkből és nem értjük saját magunkat, a reakcióinkat, a szánkon kieső mondatainkat, és legfőképpen az érzéseinket.

Nem értjük, mert a logikus és racionális gondolataink ellenére elkezdünk szorongani és kudarcról szőtt gondolatokat forgatni a fejünkben. Miközben semmi sem igazolja a jelenben, hogy igazunk lenne a jövőnek ilyen módon való megvalósulásában.

Épp ezért, legtöbbször marad minden a régiben, a jól megszokott és komfort zónának nevezett élethelyzetünkben, életmódunkban.

A limbikus agyunk elérte a célját > nem engedte, hogy olyan helyzetbe sodródjunk, amire nem éreztük felkészültnek magunkat. Hiszen az agyunk célja és feladata elsődlegesen az, hogy biztosítsa az ÉLET folyamatát, szinte „bármi áron”.                                                                                                                                                                 

Ebbe pedig nem fér bele az, hogy vagy megoldom, vagy nem. Vagy túlélem, vagy nem.

Mi tartozik abba a kategóriába, amire azonnal így reagál az agy?

Olyan dolgok, helyzetek, kapcsolatok, érzelmek és gondolatok, melyeknek hatása van a túlélésre vagy épp a „nem túlélésre”. Aminek a lehetséges kimenete a halál. Akár azonnal, akár több lépcsőn át, hiszen az agy képes a folyamat kimenetelét megtippelni.

Pedig néha nem jól tippel. Nem jól, mert a már megtörtént és így megtanult mintákból képezi le magának a valószínűsíthető kimenetet, amiben egy még meg nem élt, meg nem tapasztalt helyzetből származó képességet nem lehet beszámítani. Épp ezért a még nem kipróbált, csak elméleti síkon ismert eszköztárunk az élethez, olyan mintha nem is lenne, ezzel nem számol és nem is enged tovább.

Ezért a változásra érett helyzetünkből félni fogunk kilépni, bár a félelemnek sokszor nem is lesz valós alapja, az csak egyszerűen generálódik bennünk azért, hogy maradjunk a fenekünkön, mert abban a jól ismert élethelyzetben meg vannak a kapaszkodóink, hogy mi mit jelent, mikor mit kell tenni, vagy épp nem tenni. Ha eddig meg voltunk benne, akkor ezután is megleszünk és ez a fontos az agynak. Mert ebben sokkal nagyobb esély van a megmaradásra, túlélésre.

Nem célja örömben, boldogságban úszni, miközben fogalmunk sincs semmiről és a következő pillanatban ott a bukás, a kudarc, végső esetben a halál lehetősége.                                                                                                     

Persze nem igaz, hogy nem szereti ha jól vagyunk, de ez számára csak másodlagos kérdés.

És akkor jön most, hogy „hogyan lehet ezen VÁLTOZTATNI?”. 

A jó hírem az, hogy lehet, a rossz hírem az, hogy nagy önreflexiót és tudatosságot igényel a folyamat, mert azon kell változtatni, amire a felszínen nem is gondolunk.

A kapcsolódó érzéseinkről és a tanult, korlátozó hiedelmeinkről van szó, ami nincs harmóniában a vágyott új helyzetünkkel, amiről inkább negatív érzelmei, gondolatai vannak, mert vagy ilyeneket tanítottak neki, vagy a régi tapasztalatai miatt ez alakult ki benne. És zsigeri tudásként működik, akkor kapcsolódva be, ha „testközelbe” került egy olyan élethelyzet, amiben ez megtörténhet.

Csak egy ismert példa ehhez. Valaki szeretne gazdag lenni, de azt tanították neki, hogy a gazdagok rossz emberek, kihasználják a szegényeket. Netán még sok filmet is látott erről, vagy valós történeteket tud felidézni a témáról magában.

Ekkor bizony a gazdagsághoz a rosszaság képzete fog társulni a fejében és ilyenné pedig nem akar válni.

De küzd, mert a jól felfogott érdeke az, hogy ki tudja fizetni a számláit, tudjon gondoskodni a gyerekeiről, netán még szeretne egy saját lakást is.

Igen ám, de általában senkinek nincs az agyában, hogy honnantól nevezzük gazdagnak magunkat és minden csak valamihez viszonyítva igaz. Így, az is lehet gazdagság, ha nincs adósság, ha ki vannak fizetve a számlák és van mit enni.                                                                                                                                                                        

Emiatt már az is rossz, ami tulajdonképpen normális. 

És ha valakinek a fejében rossz hiedelmek társulnak egy élethelyzethez, akkor az agyának nem lesz más választása, mint megvédeni attól.                                                                                                                                           

És mit fog tenni?                                                                                                                                                                        Alkalmazza a sajátos módszereit, vagyis szorongó érzetekkel és gondolatokkal fogja visszatartani pl. egy jól fizető állás elfogadásától, vagy egy okos ötlet megvalósításától és marad minden a régiben. Még ha emiatt boldogtalanná is válik. 

De mondtam, hogy van lehetőség a változtatásra (ugye milyen érdekes, hogy változtatni kell a változtatási képtelenségünk miatt?)

Na de akkor nézzük, hogy hogyan tehetünk magunkért ezügyben:

A legfontosabb dolog, hogy abban, amiben változást szeretnénk, első lépésben az összes korlátozó hiedelmünket és szorongást okozó gondolatainkat, tapasztalatainkat tárjuk fel és aztán kezdjük el semlegesíteni.

A gyakorlatban ez úgy nézne ki, hogy megfogalmazod magadnak, hogy mi az amiben változást szeretnél és ha az megtörténne, akkor milyen jövőkép lenne azzal. Vársz egy pár percet, hogy a tündérmesés gondolataid lehiggadjanak és elkezded beleélni magad úgy, hogy mit csinálnál akkor, milyen lenne a napirended, kikkel lennél kapcsolatban, mi lenne más. Közben pedig figyeled magad, hogy milyen átsuhanó érzések és felbukkanó gondolatfoszlányok, emlékképek ébrednek fel benned.                                                                                                       

Elfogadsz mindent, hiszen a letagadás, az elfojtás nem fogja megszűntetni azt, ami ott van belül. Sőt még csak nem is hatástalanítja.                                                                                                                                                               

Ha megtörtént a felfedezés, akkor fogsz egy papírt és ceruzát és szépen sorjában leírod magadnak. Hagyj ki egy kis helyet köztük, hogy a megoldásokat is oda tudd írni.

És most jön a feladat második, egyben nem kevésbé izgalmas része, a semlegesítése azoknak a tételeknek, amelyek mára már nem igazak, vagy ebben a helyzetben már nem aktuálisak. Érdekes, izgalmas, kreatív gondolkodást, hozzáállást igényel, amit nem elég végig gondolni, hanem inkább át kell élni.

A semlegesítéshez érdemes tudatosítani a korunkat, a tapasztaltságunkat, probléma megoldó eszközöket keresni, beszélgetni olyan emberekkel, akik már átmentek ilyen helyzeten. Filmeket nézni hasonló témakörben, hátha lesz még valamilyen ötletünk, új nézőpontunk.                                                                                                         

Aztán érdemes komolyan venni az agyunk énvédő feladatát és egyértelmű üzenetet küldeni neki arról, hogy már nincs mitől megvédenie, mert képesek vagyunk rá mi magunk is.                             

És tudod honnan fogja ezt tudni, mikor fogja ezt elhinni? Ha te magad is elhiszed, ha érzed már, hogy az az ismeretlen helyzet nem megoldhatatlan számodra, mert vannak eszközeid és nem félsz azokat használni.

Ahogy amikor összeadni és kivonni tanultál meg és szorongtál a felelésnél, mert bizonytalan voltál a tudásodban, ellentétben jó pár évvel később, amikor már ez abszolút nem jelentett gondot.

Na valahogy ilyen belső nyugalmat kell érezned, hogy higgyen neked az agyad.

És akkor már minden tudásodat bevetheted a vágyott céljaid eléréséhez, mert ezek a régi hiedelmek és szorongó érzések nem fognak már szabotálni. 

És a kérdés már nem az lesz, hogy miért nem sikerül, hanem az, hogy milyen lehetőségek nyílnak meg előtted, hova szól a beszálló kártyád?